Ócsei István

Óbecsei István

Szeressétek az öregeket ....

Érett a mosolyuk. Szavuknak súlyt ad a tapasztalat. Sejtik ők a szükségest, a fontosat. A jelentéktelent ismerik. Arcukon derű. Másképp látják az életet, mint aki fiatal. Amit tudnak, titok. Közölni nem érdemes. Senki nem fogadná el. Az életet minden ember maga járja végig.

Mögöttük az évek, a betegségek, a veszélyek. Győzelmek és vereségek, megélt gyönyörű és keserű szerelmek. Arcuk mi-mindent takar s mutat! Ősz az életük és remény. Szemlélődnek. Nem sietnek. Hová, minek? Ők már tudják az élet értékeit.

Öregek. Olykor arcuk fáradt. Kedélyük levert, betegség kínozza testüket. Lényük azonban reményt ébreszt. Mennyi évet megéltek! Megélhetem magam is.

Idős asszonyok arca. Hová tették szépségük? A tavaszt felváltotta a tél. Mindkettő szép. Az egyik színes, a másik fehér. A nyár ízei a gyümölcsökben. A szépségük gyermekeikben, unokáikban.
Belső arcuk szépsége. Szerelemre nemcsak testük gyújtott. A lélek arca ránctalan lehet s éretten szép.

Idős férfiak arcán a régi erő nyoma. Most más uralja tekintetük. Az erő fiaikban, lányaikban és beépítve a világba! Erejük, vérük s szellemük általuk tovább él. bennük elveszíthetetlen.

Igazságos az élet, nem viszik sírba az erőt és a szépséget. Továbbadták a lángot. Mások viszik. Az öregség nem vég. Lépkedés az ismertből az ismeretlenbe. Valaki felé!
Óbecsei István

Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat, a hajlott hátú jó anyákat,
A ráncos és eres kezeket, az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket! Szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket, csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket, adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget, vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket: szeressétek az öregeket!

Ne tegyétek őket szűk odúkba, ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat, enyhítsétek meg a bánatukat,
Legyen hozzájuk szép szavatok, legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket: szeressétek az öregeket!

Ők is sokat küzdöttek értetek, amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget, hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket, mikor Isten közéjük éltetett.
Én nagyon kérlek titeket: szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket, mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek, azt adják nektek a gyerekek.
Én nagyon kérlek titeket: Szeressétek az öregeket!