Piano duo Waldemar Malicki & Tamara Granat :)

Csak a szeretet számit.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag ember. Rengeteg pénze volt, olyan sok, hogy maga sem tudta, mennyi.
A kisebb értékű pénzeket is mind aranyra váltotta, az aranyakat pedig egy vasládába bezárva tartotta.
De nem csak gazdag volt ez az ember, hanem zsugori is. Soha nem adta ki kezéből az aranyakat, soha nem segített senkinek. Még élete végén, haldokolva is csak a pénzre gondolt:
-Ha meghalok, a pénzemet tegyétek a koporsóba! Biztosan szükségem lesz rá a túlvilágon. A láda kulcsa itt van a nyakamba akasztott zsinóron.
Amikor meghalt, a legidősebb fia leoldotta nyakáról a kulcsot, de a pénz java részét elrejtette magának. Néhány aranyat azonban betett a koporsóba.
A gazdag ember igen megéhezett, mire átért a túlvilágra. Dühös volt, hogy nem az összes pénzét temették el vele, de most már nem mehetett vissza a földre.
Látott a mennyben egy roskadásig megterített asztalt, tele mindenféle finom falattal.
-Mennyibe kerül az a nagyszerű halkülönlegesség? – kérdezte a közelben álldogáló angyaltól.
-Nálunk minden nagyon olcsó. Egy kopejkába kerül.
-És az a pástétom? – kérdezte a másik ételre mutatva.
-Az is csak egy kopejka, itt mindegyik egy kopejkába kerül.
-Nagyszerű, ez igazán olcsó. Vígan lakmározhatok az aranyakból- mondta, s ezzel kiválasztott egy különleges ételt. Amikor azonban fizetni akart, az angyal tagadólag rázta a fejét.
-Nem tudom felváltani. Különben is ez a pénz nem érvényes nálunk.
-Hogyhogy?- méltatlankodott a gazdag ember. – Az én aranyaimat itt nem akarják elfogadni?
-Nálunk- mondta mosolyogva az angyal- csak annak a pénznek van értéke, amelyet már egyszer elajándékoztak valakinek.