Hulló

2011. január 19., szerda

Az életről / Mond mi az élet...

Nagyon értékes az élet, és vigyázzunk rá!

Mennyi az élet értéke? Nem lenne itt az ideje annak, hogy újra megbecsüljük és mélyebb értelmet tulajdonítsunk neki, mint hogy pusztán egy villanás legyen a világ színpadán? És mindenekelőtt tennünk kell valamit azért, hogy mindenki arra legyen büszke, hogy életének napjait hasznosan és cselekvően töltötte. Eggyel több álom? Lehet, de rajtunk, embereken múlik, hogy valóra váltsuk.

Ha az embernek olyan tapasztalásban volt része, ami a megszokott életéből kizökkenti rádöbben az élet fontosságára és felismerésére. Mind addig vaktában dobálózunk a szavakkal és nem gondolunk bele a következményekbe, amíg egy igen nagy negatívum nem ér bennünket.Úgy gondoljuk, majd csak lesz valahogyan olyan hosszú úgy sincs ami egyszer véget ne érjen. Azt mondják a buta ember a saját kárán tanul, az okos a másén! Én mindent saját magam akarok megtapasztalni, Vond le a megfelelő konzekvenciát, és döntse el, melyik kategóriába akarsz tartozni! Rajtad múlik!

Én eddig az életem nagyobb részét nem igazán értékeltem, vaktában dobálóztam a szavakkal, bele nem gondoltam a következményekbe. Csak arra gondoltam, hogy majd, ha átkerülök a másik oldalra, ( jobb lesz... de soha nem születek ujjá,) és onnan segítem embertársaimat a küzdelmes életükben. Addig lesz valahogy, itt teszem a dolgom, akinek tudok- segítek és közben, a saját kis életemet semmire sem értékeltem.

De nem úgy van ez, mivel kizökkentett elbizakodottságomból az első "nagy negatívum"
amit az életben meg kellett, és meg kell még tapasztalnom. Amelyek igazi nagy fájdalmakat okoztak és még fognak is.Ezért gondolkodtam el azon, vigyáznunk kell az életünkre, mert csak egyszer élünk, amit ma megtehetünk nem szabad elhalasztani másnapra! Hiszen most van itt az ideje, hogy amit az élet során megtapasztalunk,azt tőlünk telhetően tegyük meg, mivel nem véletlenül történnek a dolgok.

És így a megszerzett tapasztalataim által segítsek másokon hiszen ha csak egy emberen tudok segíteni, már nem éltem hiába.Mert minden ember értékes a maga módján, itt e földön mindennek és mindenkinek megvan a helye, szerepe és fontossága.Örüljünk, nevessünk sokat, még akkor is ha a mai "világ" inkább a szomorúságot csalja ki belőlünk.
Álljunk ki az igazságtalansággal szemben, legyünk őszinték, emberségesek, először is "önmagukkal" mert csak úgy tudunk másokat becsülni, meglátni a másik ember értékét!

Nem szeretnék lyukat beszélni a hasatokba, de eddigi életem során megéltem sok mindent, jót is és rosszat is egyaránt!Voltam lent is, fent is, és az életemben a nagy zuhanásaim és nehézségek döbbentettek rá, hogy drága az élet! Ki kell hát használni meg ismerni minden módját, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz, emberi lényünkhöz.

Elsősorban a családon és a természeten keresztül lehetséges kezdeni.Így hát eldöntöttem magamban, hogy Szeretetemmel segítsek azokon, aki bakit, bakira halmozott útja során. Legalábbis ő úgy véli, de egyszer csak valamilyen oknál fogva, rákel ébrednie lényének fontosságára. Öntudatra ébredni, élete értelmét felismeri, és szerepét átlátni ezáltal, legyen bármilyen gödörben.

Bevallom őszintén, eddigi életem világított rá, hogy még szebbnek és értékesebbnek véljem az életet.És mindent elkövetek majd, hogy minél több tapasztalással gazdagítsam embertársaimat és ez által magam is gazdagabb lehetek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése